A legtöbben lábrázást kapnak ettől a szótól, mert egyből a fogyókúra, vagy még inkább a koplalás jut eszükbe. Tisztázzuk a legelején, hogy semmi ilyenről nincs szó. A diéta az én szótáramban annyit jelent, hogy igyekszem odafigyelni arra, hogy mit és mikor eszem. Nem feltétlen a fogyás a cél, ebből következően, ahogy az eddigiek, így ez a téma sem csak a túlsúlyosakra vonatkozik, hanem mindenkire. Nem kell véresen komolyan venni, nem kell vaskalaposan leélni az életed, nem kell kalóriákat számolgatni, nem kell norbiápdéten vagy csírákon vegetálni életed végéig. Nem látom értelmét a grammok számolgatásának, a táblázatok vezetésének, mivel ez pont egy olyan terület, ahol nincs tökéletes recept, ahol nem lehet mindent tökéletesen lemérni és kontrollálni. Egyszerűen csak használni kell a józan eszed. Már csak azért sem fogok aranyszabályokat diktálni, mert nem vagyok dietetikus, és minden embernek más az ideális. Egy szó mint száz, nem kell nagy dolgokra gondolni.
Ha az egészséges életmód, a vonzó alak lebeg a szemünk előtt, lényeges tisztázni, hogy a dolog mindössze 20-30%-ban függ a sporttevékenységtől, a maradék az bizony azon múlik, hogy milyen szemetet tömünk magunkba. Mert hát a világon már kb. mindenről bebizonyították, hogy az nekünk mennyire rossz. Elsőre elég kiábrándítóan hangzik, de az élet tulajdonképpen egy lassú mérgezés. Enni viszont kell, úgyhogy marad az, hogy igyekszünk minél kevésbé szemét kajákat enni.
Ez nem igazán a lájtkóla + norbiápdét kategória. Azt úgy hívják, hogy önámítás. Főleg, amikor megspékeljük valami szívgyilkos, cukros kalóriabombával, már csak az íze kedvéért. Az általános iskolai biológiatanárom gyönyörűen elmagyarázta ezt a dolgot. Ha egy nap egy kockacukorral eszem többet, mint amennyire szükségem lenne, nyilván nem lesz semmi különösebb következménye. Viszont amikor ezt egy éven, egy évtizeden keresztül csinálom, akkor már kiválóan látszani fog. Egy év alatt 1 kiló fölösleg nem olyan vészes, de 10 év alatt 10 kiló plusz már nem annyira fain.
Ehhez még vegyük hozzá azt, hogy az ember anyagcseréje folyamatosan lassul, ahogy öregszik. Ezért van az, hogy sok tini, aki hozzászokott, hogy chips-et zabál esténként, huszonévesen (vagy még korábban) gyönyörűen hízásnak indul. Nem érti a dolgot, mert hát eddig se foglalkozott a testmozgással meg az étkezések kordában tartásával, miért pont most kezdené el? Aztán telnek-múlnak az évek, és csak 30-40 fele jön a beismerés, hogy mayday mayday, egy dagadt disznó lettem. Akkor viszont már lényegesen nehezebb lesz ezen változtatni, úgyhogy inkább menjünk elébe a gondoknak.
Adja magát az az alapgondolat, hogy súlycsökkenéshez nagy átlagban nagyobbnak kell lenni a napi elégetett kalóriának, mint a bevittnek, szinten tartáshoz nagyjából egyenlőnek, hízáshoz pedig fordítva. Viszont azt tegyük hozzá, hogy az elhízás nem mindenkinél következik be, mivel testalkat-függő dologról van szó (ektomorf-endomorf-mezomorf). Aki nem hízik, mert ilyen alkata van, tekintheti a dolgot áldásnak és átoknak is. Egyrészről áldás, mert soha nem lesz gondja az elhízással, másrészről átok, mert az ilyen embernél gyakran semmi motiváció nincs a sportolás elkezdésére, mert hát minek az, az alakom jó, máshoz meg úgyse kell, nem igaz? (Nem.) Emellé a csontjai, ízületei is gyengébbek. Aki hízékony, annál is kétoldalú a dolog, mivel nem csak a zsír megy rá fel könnyen, hanem az izom is. Röviden, mindenkinek megvan a keresztje, úgyhogy ne másokra irigykedjünk, ne a genetikában keressünk kifogásokat, hanem magunkból hozzuk ki a maximumot.
Egyesek rendkívül csábítónak tartják a koplalást, mint fogyási módszert. Mert milyen jó lenne vékonynak lenni, de dolgozni érte…? Na azt én nem szeretnék. Inkább ülök a seggemen, hallgatom a gyomrom korgását, és az idő majd megoldja a problémáimat. Vagy egy gyomorfekély. Szeretném kiemelni, hogy ez a hozzáállás minden esetben többet árt, mint használ. Felborul a szervezet háztartása, a sport sem fog menni, mivel a tested beáll takarék üzemmódba, és egy nagy vergődés lesz minden napod. Gondolom, azt már említenem sem kell, hogy az ilyen gyors, látványos fogyásokat rendszerint gyors és látványos visszahízás követi. A mutatvány alatt a belső részeken kívül természetesen a bőröd is tönkremegy az állandó tágulás-összehúzódás miatt. Szerintem hagyjuk meg a terhességi csíkokat az anyukáknak, akiknek megvan az okuk rá 🙂 Mint a sport maga, ez sem egy olyan dolog, amit egyszer letudunk, aztán elfelejtünk – ahhoz, hogy tartós hatást érjünk el, fokozatosan kell csinálni, és következetesen tartanunk kell magunkat a céljainkhoz.
A nagy általánosságok után jöjjön pár konkrét példa. Alapmondás, valószínűleg mindenki megkapta már párszor, de ne együnk közvetlenül lefekvés előtt. Mivel alvás közben nem túl aktív a gyomrunk, az ilyenkor bevitt táplálék a hasunkban fog rohadni reggelig. Együnk többször keveset, ne csak esténként tartsunk egy nagy lakodalmat. Ha húst eszünk, főnyeremény a mell, abban többnyire csak fehérje van. A köret a kiadós krumpli helyett legyen minél többször rizs, vagy még jobb, ha valami könnyű saláta. Sehol nincs előírva, hogy minden étkezés után kell desszert, úgyhogy mi se együnk mindig. Helyette inkább együnk pl. egy narancsot, mivel a narancs akadályozza a zsír felszívódását. Evés közben ne habzsoljunk, és minél kevesebbet igyunk, a falatokat pedig minél jobban rágjuk meg. Az már eleve jót tesz, ha lassan eszünk, mivel hamarabb megérezzük, ha jól laktunk.
Iváskor lehetőleg ne cukros löttyöket igyunk, mert az ilyenekből egyetlen üveg fedezi a napi energiaszükségletünk negyedét-harmadát. Ne legyen mindennapos az esti sörözés, mivel az alkoholos italok többsége tele van szénhidráttal. Ha mégis üdítő a választás, ne mindig szénsavasat igyunk – nem csak azért, mert gyakorlatilag tömény hulladék, hanem mert pl. a sörhas sem a sörtől magától alakul ki, hanem a szénsavtól. A kóla, energiaital nagyjából az említésre se méltó kategória; néha elfér, de ne legyen mindennapos, mivel a kóla belülről rohaszt el, az energiaitaltól meg max. szívbetegek leszünk, más érezhető hatása nem lesz hosszútávon. Ha már a tudatos felpörgetésről van szó, ejtsünk szót a kávéról is: sokan már tizenévesen annyira hozzászoknak, hogy el se tudnak képzelni egy reggeli ébredést nélküle. Számukra van egy kiábrándító hírem: amivel szembenállnak, az a placebo-effektus. Az ébredést segítő anyagokat az agyunk öngmagától is képes megtermelni, viszont ha ezt mi bevisszük, azzal azt érjük el, hogy leáll a termelésével, mert hát minek erőlködjön vele, ha úgyis megkapja. Ennyit a kávéról 🙂 Egy szó mint száz, együnk-igyunk minél változatosabban, és minél kevesebb szemetet.
Akik súlyosan elhízottak (testtömegindex), azoknak rendkívül fontos a megfelelő diéta, mert ez a kiindulópont, amíg ez nem megy, más sem fog menni. Ilyen esetben a kisebb mozgások, edzések is nagyon megterhelőek a vázrendszernek, az izmoknak és a szívnek. Ilyen esetben mindig a diéta az első lépés, nem pedig a mozgás maga. Annak semmi értelme, hogy 140 kilóval nekiállunk futni, mert már csak a fizikumunkból adódóan sem fogjuk túl sokáig bírni, ergo fogyás, erősödés nem lesz belőle, ellenben kárt bőséggel tehetünk magunkban. Amíg a súlyunk elfogadható mértékűre csökken, legyünk türelmesek, és ne akarjuk a világot azonnal megváltani. Egyszerűen csak diétázzunk és sétáljunk, nap mint nap.
És ezzel el is érkeztünk a soron következő témához, de ezt majd a következő post-ban fogom egy kicsit átrágni. Addig is,
Erőt, egészséget!
Viktor