A Gerecse elég mainstream túra, úgyhogy régóta le akartam tudni ezt is. Úgy voltam vele, hogy a legkönnyebbtől haladok a nehezebbek felé, aztán jutok amíg jutok. A Szentendrei-szigeten 37 km volt a rekordom, de az kvázi sík terep, úgyhogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy menni fog a Gerecse 50 is, de arra majd visszatérünk pár héten belül, nézzük először a 10-est 🙂
Galéria: Gerecse 10
A 10-es táv a valóságban inkább 12. A túra hivatalos leírását érdemes átfutni indulás előtt, de nagy meglepetésekre ilyen hossznál még nem kell számítani. A GPX fájlt én az Open GPX Tracker-rel nézegettem, ha bizonytalan voltam az irányban. Ha tudtok valami jobbat erre a célra, mindenképp osszátok meg kommentben. A másik fontos tudnivaló még, hogy ennek a hossznak a jelölése a zöld kör, úgyhogy ezt kell keresni a fákon, ha a GPX nézegetése becsődölne, de nekem azért többnyire volt térerőm.
Azt tudni kell, hogy az út első 3 és utolsó 2 km-e kvázi a városban van. De legalább van egy utolsó esély enni-innivalót venni, amit ha idáig nem tettetek meg, most mindenképp pótoljatok, mert az úton erre már nem lesz lehetőség. Nem, kút sincs, vagy ha igen, akkor hibátlanul el van rejtve, mert én nem találtam. A Gála Korzó fagyiját csak ajánlani tudom, ami nem olcsó, cserébe drága. De finom.
Ha végre kiértetek a városból, jöhet az erdő. Itt párszáz méter után lesz egy frankó piknikező hely, ahol mindig vannak, úgyhogy ne számítsatok rá, hogy itt reggeliztek 😀 Viszont ha még mentek kicsit, eléritek az ikonikus kidőlt fát, amin el lehet költeni a tízórait, vagy akármit. Ezt célszerű is megejteni, mert idáig a terep abszolút ízi, de ezután jön az a kb. 1.5 km-es rész, ahol látványos az emelkedés, úgyhogy kelleni fog a power.
Ha ez megvolt, igazából sok más mesélnivaló nincs is már a túráról 😀 Az emelkedő után egy könnyed, kellemes erdei séta vár rátok (galéria!). Én úgy gondolom, akinek nincs valami idült mozgásszervi problémája, simán teljesíteni fogja ezt az útvonalat. A legtöbb részen nem kell semmit “terepezni”, kitaposott, többnyire széles, néhol még kaviccsal is feltöltött az út. Kilátók sajnos nem nagyon vannak ezen a távon, ami remélem a hosszabbakon előkerül majd.
Egy idő után gyanús lesz, hogy egyre sűrűbben találkoztok emberrel, ez azért van, mert az útvonal vége a Turul emlékműhöz vezet, ahol van büfé, kávézó, tűzrakó helyek, meg minden. Ez a giga turul egyébként az egyik legnagyobb madarat ábrázoló szobor a kontinensen, ha jól rémlik.
Innentől már csak lefelé vezet az út, rengeteg lépcsővel és betonnal. Keresztezni kell az 1-es utat, ott vigyázni az autókkal. Ha ez is megvolt, lényegében ugyanazon az úton, amin elindultatok, visszaértek a Szent Borbála térhez. Ha megvolt a hike rögzítése a telón, érdemes kicsit császkálni a Fő téren, ha másért nem, inni valamit a kellemes 12 km után 🙂
Erőt, egészséget!
Viktor