Ez volt az első Gerecse, amit két eső között tettem meg, úgyhogy más hangulatú volt az egész, mint a Gerecse 10 vagy Gerecse 20 esetében. Az alkalmankénti sárdagasztás minden nyűgje ellenére végre nem döglesztő volt a levegő, és végre nem kellett végig a muslicákat hessegetni az arcom elől.
Galéria: Gerecse 30
Azt már az elején el kell mondanom, hogy egyre nehezebb beszámolni ezekről, mert a hosszú táv miatt egyre kevésbé tudom fejben tartani a poszt megírásáig, hogy merre mi volt 😀 A hivatalos leírás most sem fog semmi meglepőt tartalmazni, a nyertes szín pedig ezúttal a sárga, ezt kell keresni a fákon.
A 30-as első 6 km-e ismét egybeesik a rövidebb túrákkal, de az 50-essel egészen a 14. km-ig közös az út. A 16-odiktól pedig a 20-assal közös kb. a 22-23-adik km-ig, onnantól pedig ismét az 50-essel közös. Más szavakkal a 30-as túrának összesen 2 “egyedi” km-e van, a 14. es 16. km között. Ezzel persze nincsen semmi baj, sőt, ez idáig messze a legszebb útvonal. Ahol elágazik a 30/50 a 10/20-tól, egyből jön 100 méternyi emelkedő egy viszonylag szűkös, földes részen, ami sáros időben nem igazán adta ki az élményt. Ez 1-2 km után véget ér, utána előbb sík, majd lejtős, kövekkel feltöltött, nyugis út következik, kb. ugyanennyit lefelé.
Itt ez lesz a műsor bő 3 km-en át, semmi dolgotok nincs, csak gyönyörködni az erdőben. Nagyjából a 11. km-nél fogad majd titeket egy takaros templom romja, itt is lehet enni-inni, valószínűleg társaságban, én is összefutottam 2 csoporttal is. Nem sokkal a templom után jön egy gyönyörű kis kanyar, ami most az esős idő miatt látványosan párás is volt. A kép nem adja át, de gyönyörű látványt nyújtott élőben 🙂 (nagy kép a galériában)
Ezt a szép környéket élvezzétek ki, még kb. 2 km-ig tart, utána jön az országút melletti rész, ami önmagában sem vonzó, de a nagyobbik baj, hogy most igazi mocsár volt. Egyszerűen sehol nem lehetett értelmesen közlekedni, csak dagonyázni. Ez a sártenger nagyjából pont addig tart, ahol az 50-es útvonal elkanyarodik. Innentől végre megint erdei ösvény következik, majd szépen lassan beletorkollik Vértestolna határába. Ha mázlitok van, mókusokat is láthattok 🙂 (galéria!)
Innentől ez ugyebár már a 20-assal közös útvonal, megint kilyukadtok a focipályánál, itt megint lehet étkezni. Nekem itt kisütött a nap úgy 30 másodpercre, és túlzás nélkül mondom, ez volt azon a napon az össz napsütés, ami ért 😀 Innen a 20-asról már ismert eseménytelen 3 km következik a “pusztában”, majd az erdőbe beérve ismét hamarosan visszajuttok az 50-essel közös ösvényre. Ez végig lejteni fog, néha meredeken, amiből már sejteni lehet a folytatást.
Japp, emelkedő 2.5 km-en át, de hogy teljes legyen az élmény, aszfalton. Ez a rész számomra értelmezhetetlen. Annyi pozitívumot tudok csak mondani, hogy a Kisoroszi-Tótfalu úttal ellentétben itt legalább lehet normálisan haladni az út szélén is, de azért na. Egy több tucat km-es túrához csak találhattak volna már nem aszfaltos végződést is. Érdekes… Mindenesetre ha ezen átvergődtétek magatokat, megint beestek a Turulhoz, ahonnan a már jól ismert, imádnivaló lépcsőzés következik lefelé, majd a belvároson keresztül visszaérkezés a kiindulópontra.
Számomra ez a túra a sok sár ellenére messze a legélvezetesebb volt a Gerecsék közül, totál feltöltődtem, a középső rész egyszerűen gyönyörű. Egészséges, kondiban lévő embereknek mindenképp ezt ajánlom, a 10-est, 20-ast el kell felejteni. Kíváncsian várom az 50-est, vajon tud-e olyasmit mutatni, ami miatt az lesz a végső nyertes 🙂 Addig is…
Erőt, egészséget!
Viktor