Eljött az utolsó Gerecsei teljesítménytúrám ideje is. Sikerrel vettem az akadályt, de pár körülmény miatt sajnos nem lett olyan sima ügy, mint reméltem. Az viszont biztos, hogy nem ez volt az utolsó itteni látogatásom: megy itt át Kék-túra is, amit szándékomban van teljesíteni, plusz mint kiderült, pont most van a Szent László futás is, ami egy laza félmaraton a hegyen, szóval biztosan fájni fog, de meg kell próbálni 😀 De előbb mesélek a túráról.
Galéria: Gerecse 50
Elszámoltam magam az útvonallal (a nyertes szín ezúttal a fehér), a 30-asnak ez az ellentéte, kereken 30 önálló km-e van, kb. a 14-iktől a 44-ikig. Ebből az is következik, hogy rohadt hosszú lesz ez a poszt 😀 A másik dolog, amivel elszámoltam magam, az innivaló: vittem 2 litert, majd útközben még tankoltam úgy 7 decit, és ennyi. Ez 20 fokban még talán elment volna, viszont amikor én mentem, 30 fölötti volt, és erős UV sugárzás, szóval jár a keksz. Nagyjából kétszer ennyi kellett volna legalább…
De már jóval korábban elkezdődtek a gondok, ugyanis a bejáratott fagyizóm 9-től nyit, én meg kb. fél 9-kor értem oda, úgyhogy megszakadt a hagyomány 🙁 Mivel tudtam, hogy rohadt sok idő lesz, mire végzek, meg se álltam reggelizni, út közben ettem. Az első 14 km-ről ezen kívül nem is nagyon van mit mondani, ezeket már elmondtam a 30-nál. Jó sok futó jött szembe, innen is tudtam meg utólag, hogy van a Szent László futás. A 30-astól szétválás után rögtön jön egy pihenőhely (autókkal vigyázni!), majd egy szép nagy sziklafal. A fehér körök itt valamiért eltűnnek a fákról, van helyette piros kereszt fehér alapon. Itt már elkezdett kellemesen döglesztő lenni az idő, így a nemsoká következő árnyékmentes tisztás már nem esett olyan jól 😀 Szerencsére ez csak párszáz méter, majd ismét erdő következik.
Ezután megint jön egy döglesztő tisztás, takaros kis lessel (galéria), megint egy kis erdő, végül kilyukadtok Tardoson. Ez tűző napon rossz hír, mert itt se számíthattok sok árnyékra, másrészt kiváló hír, ugyanis itt végre lesz két kút is, az egyik a templom előtt, a másik pedig a kifele vezető úton. Használjátok ki a lehetőséget, ami innivaló nálatok van, vedeljétek be, majd refill. Na ez az, amit én nem tettem meg, csak a kisebb palackommal. Én ugyanis bölcsen kinéztem magamnak a CBA-t Maps-ről, úgy voltam vele, ha a vértestolnai kisbolt 1-ig nyitva van, akkor ez a nagy CBA is legalább ugyaneddig, és még csak dél volt… hát nem, 11-ig volt nyitva. Bukás.
Ami fura volt még nekem, hogy rengeteg nyugdíjas futott a napon, délben, ez valami tardosi hagyomány? Néhol még táblák is jelezték, hogy itt kell tolni (galéria). Aki tudja, mi ez, árulja már el kommentben, köszi 😀 Tardosról kijövet egyrészt végre ismét előkerülnek a fehér körök a fákon, másrészt az erdő tövében lesz egy parkolórész rengeteg autóval. Úgy tűnik, a tardosiaknak megerőltető sétálni +500 métert, hogy utána az erdőben tovább sétáljanak – vagy én értek félre valamit 😀 Mindenesetre most pont gombaszezon volt, úgyhogy itt jó sok emberke rohangált egymással versengve a susnyásban. Ez természetesen pillanatok alatt kifulladt, és megint csak az erdő vett körül. Valahol itt lesz az egyetlen panorámának nevezhető látvány is.
Nagyjából ugyanitt jönni fog SMS is, hogy üdvözölnek Szlovákiában (lol). Ezután meg lehet csodálni a Serédi-kastélyt is (mármint a kerítésen túlról), meg a Kék-túrához tartozó bazinagy sziklát, aminek biztos van neve, csak én tudatlan vagyok, és nem tudom. Úgy általánosságban is sziklásabbra veszi itt a fazont a hegy, de túl nagy ügyesség erre a részre se fog kelleni, hát még nekem is sikerült. Lassan ez az út ismét egy feltöltött “rendes” útra vezet ki, amíg el nem értek egy lezárt kerítéshez. Itt van létra, amin át lehet mászni, annyi szépséghibával, hogy a lezárt rész túlsó oldalán nincs ilyen, úgyhogy ott majd szépen átmásztok, ahogy tudtok 😀 Még egy kis erdei mászkálás, és elérkeztek a Király-kúti pihenőhöz, ami a látogatásom idején szürreálisan zöldellt.
Itt vannak padok is, árnyék is hozzá, úgyhogy tökéletes hely enni-inni. Ezután jön még egy rövid erdei rész, ami Héregbe vezet. Hogy is mondjam… elég fura úgy erdőt járni, hogy közben folyamatosan a Family Frost hangját hallod. A települést épp csak érinti az útvonal, de nagyon erős volt a csábítás, hogy hozzáfogjak a fagyis autót kergetni, pláne hogy reggel kimaradt a már megszokott adagom. Aztán rájöttem, hogy még laza 20 km van hátra, úgyhogy végül sikerült ellenállni a csilingelésnek 😀
Itt aztán fel is lehet kötni a gatyát, ugyanis másfél km-en belül 200(!) méter emelkedés következik. Én szerencsére ezeket általában jól bírom, egy szintig futva is, de a legnagyobb gond egy idő után nem is az emelkedés lesz, hanem a tapadás hiánya, egy részen totál sima az “út”, ami felfele vezet. Annyit tudok javasolni, hogy kitartás, és óvatosan 🙂
Ezután lájtos, elnyújtott erdei lejtő következik pár km-en át. Én azt hittem, valahol itt torkollik bele az út a 30-asba, de utólag kiderült, ez még több mint 10 km-rel később fog megtörténni 😀 Jön még egy újabb zöld tisztás, majd megint autóutat kell keresztezni, zebra vagy bármi nélkül. De legalább jó sok cuki boci hesszel a legelőn.
Nekem ezen a ponton kezdett el kifejezetten kellemetlenné válni a túra, egyrészt a folyadék hiánya miatt, de ez még tolerálható lett volna. Viszont az erdei legyek itt már folyamatosan atakkoltak. Nyilván nem véletlen, hogy nem annyira szokás döglesztő nyári napokon túrázni, hát most már tudom, hogy miért. Túlzás nélkül mondom, hogy néha egy fotót se tudtam nyugodtan lőni (3 másodperc), mert amíg megálltam, teljesen belepték a fejem a legyek. Brutális. A szememben legalább 4-5 halt meg, annál több csak azért nem, mert itt már gyakran úgy csápoltam a kezemmel az arcom előtt, mint az ablaktörlő lapát.
Kár érte, mert a hátralévő út nem különösebben “rossz”, bár nem is izgalmas. Nem jó, de nem is tragikus haha. 8 km jellegtelen erdei lejtő. Itt végre beletorkollik az útvonal a 30-asba, aminek annyira még nem kell örülni, mert ez 2×100 méter emelkedőt is jelent 😀 Kb. itt jelzett be az órám, amin a túrát rögzítettem, hogy 10%-on van az akku. Nem igazán volt kedvem elveszteni a Strava workout-omat, úgyhogy itt szó szerint versenyfutássá vált az idővel a túra.
A Turulnál végre tudtam venni egy üdítőt, ami 2 perc alatt el is fogyott, de csak azért ilyen lassan, mert közben lépcsőztem lefelé. Újabb 2 percen belül ez távozott is belőlem izzadság formájában 😀 A Szent Borbála téren gyors workout feltöltés, az órám végül 3%-on állt meg, a telefon talán 4%-on 😀 Ezután szétnéztem a sétányon, és hála égnek találtam újabb üdítőt, és még egy ilyet is:
Tippre zárás előtt volt a csávó, és szabadulni akart a fagyitól, de hogy amit én 3 gombócként kaptam, legalább 6-ot kitett, az biztos 😀 Ezt 1 perc alatt befaltam, pár perc csendes haldoklás egy padon, és lehetett menni haza a felújítás alatt álló M1-en 80-as korlátozással. Juhú!
Rohadt hosszúra sikerült ez az írás, de megpróbálok egy rövid összegzőt rittyenteni, mégiscsak lement 110 km ezen a hegyen. Egy dologra rájöttem: a teljesítménytúra nem az én műfajom. Igen, lehet sanyargatni magad, de erre szerintem pl. egy futás jóval alkalmasabb, hatékonyabb, és hasznosabb is. Számomra a túra az szóljon a kellemes sétáról, esetleg mászásról, és a gyönyörű tájról. Úgy tűnik, én kb. 35 km-re vagyok hitelesítve, efölött már azért én is érzem a lábamban, hogy sok lesz. A Gerecse 50-nél a végén az a lefele lépcsőzős, betonos rész már szó szerint fájdalmas.
A másik, hogy a Gerecsék közül szerintem a 30-as túra messze a legjobb választás. A 10-en és 20-on nincsenek kiemelkedően szép részek, az 50-esen meg egyszerűen nincs időd kiélvezni semmit, mert rád esteledik. Nekem közel 11 óra alatt ment le úgy, hogy néhol tényleg úgy mentem, mint a barom. Lehet, hogy évente meg fogom csinálni a “rendes” szervezett Gerecsét, de szinte biztos, hogy a 30-as távon 🙂 Nektek is ezt tudom leginkább ajánlani. De vigyetek elég innivalót 😀 A hőség miatt most valószínűleg nekem is ritkábban lesznek túrák, de addig is lehet jókat futni 😉
Erőt, egészséget!
Viktor