Szerencsém volt az idővel, úgyhogy a 10-es kört rögtön követhette a 20-as. Néhol eleredt az eső, de csak annyira, hogy felfrissítse a levegőt, meg túrázó egyébként sem indul el esőkabát nélkül, ugyebár. Lehet emiatt, lehet a nagyobb táv miatt, de ember se igazán volt, az egész úton talán 20 emberrel, ha találkoztam – mármint a Turulon kívül, mert ott fixen mindig tömeg van 😀 De turul helyett beszéljünk inkább túráról.
Galéria: Gerecse 20
Itt válik ketté a 10-es és 20-as útvonal...
Nincs Gerecse fagyi nélkül!
Spektakuláris tisztás rögtön az elágazás után
Beindul a lejtmenet
Vértestolnai focipálya
Nagyon cuki 🙂
Ne reménykedj, ez csak dísz, víz nincs benne
Úgynevezett "út" 😀
... és itt ér megint egybe a Gerecse 10 és 20
Ki az a Páltó Anna? És mit csinált 90 km-en át? 😀
Már a 10-esnél is mondtam, hogy az adott kör neve csak nagyjából fedi a valóságot, ez most sincs másképp, bár itt azért közelebb áll a realitáshoz, a Gerecse 20 pontos hossza 19.6 km. Más szavakkal a Gerecse 10 és 20 között csak 8 km a valós eltérés. Ebből ráadásul az első 6, és az utolsó bő 3 km pontosan megegyezik a 10-es útvonalával, úgyhogy sok részen legalább nem kell agyalni, merre is kell menni – bár nekem így is sikerült néhol rossz irányba menni ha-ha. Indulás előtt meg lehet nézni a túra leírását, a lényeg, hogy ezúttal a zöld köröket kell keresni a fákon.
Miután megettük a fagyinkat, elhaladtunk a mindig foglalt piknikező hely mellett, megreggeliztünk a kidőlt fa törzsén, eljön végre a spot, ahol a 10 és a 20 különválik. Ezután döbbenten lehet pislogni, hogy milyen gyönyörű tisztás fogad minket rögtön az első pillanatban. Tényleg nagyon jó, én percekig nézelődtem itt, pont sütött a nap is, boldogság (teljes méretű kép a fenti galériában).
Ezután egy nyugis erdős rész jön. Ez már a 10-esen is meglévő intenzív emelkedő után van, úgyhogy a korábbinál durvább erőlködésre tökre nem kell számítani, összesen 20-30 méter emelkedő lesz már csak jó ideig. Utána viszont lesz jó nagy lejtő, jó sokáig. A lejtmenet közben szépen lassan kilyukadtok Vértestolnán. Itt van egy szép nagy focipálya, meg pár pad, ahol le lehet ülni tápértéket habzsolni és rehidratálni.
Itt támadhat az embernek az a zseniális ötlete, hogy bár 1 km kerülő, és összesen vagy 40 méter emelkedő, de beugrik a Maps-en jelölt, kreatív nevű AnnaBC-be, ahol boldogan konstatálja, hogy az szombaton délig van nyitva, most meg délután 1 óra van. Itt nem csügged el, mert útközben elhaladt egy takaros kút mellett, úgyhogy majd feltölti a palackot ott. Aztán azt is megállapítja, hogy annak a kútnak csak dekoratív funkciói vannak, vizet nem szolgáltat, úgyhogy lehet visszamenni oda, ahonnan indultunk.
Ezután lényegében át kell szelni a települést, és jöhet a síkmenet, a “puszta” végestelen végig. Itt lesz búzamező, pipacsok, bocik, sőt egy les is, ahonnan meg lehet nézni a már említett búzamezőt. Aztán ha olyan szerencsétek van, mint nekem, találkozhattok olyan tinikkel is, akik a 10-es túrával ellentétben végre nem “jó napot”-tal köszönnek vissza, hanem helóval, és végre nem érzitek magatokat nyugdíjasnak haha. De ha még ennél is nagyobb szerencsétek van, akkor pont kifogjátok a virágzást egy hatalmas virágmezőn, méhecske zümmögéssel aláfestve. Valahogy így:
Utána át lehet haladni az összetolt, de éppen nem zárt kapuval jelzett “úton”, és végre megint visszajuttok az erdőbe. Azon belül lesz még egy bő 100 méter emelkedő is, de őszintén bennem ez egyáltalán nem maradt meg ekkora szintkülönbségként, tippre azért, mert tök egyenletesen, lassan emlekedik csak, szóval no para.
Ha nem tértetek le az útról, valahol a 16. és 17. km között van az a pont, ahol a 20-as út “beletorkollik” a 10-esbe, innentől jöhet a már megszokott turul, végtelen lépcsőzés, és társai. Számomra ez a táv még pont kellemes volt, nem voltam utána halálomon, úgyhogy egyelőre bizakodom, hogy a 30-as sem fog gondot okozni. Már csak az időnek kéne kicsit kegyesebbnek lennie, mert ezt az állandó “néhol zápor, zivatar” állapotot kicsit unom, de gondolom ti is 🙂 Folytatás hamarosan!
Erőt, egészséget!
Viktor