A poszt apropója a következő friss cikk:
Képesítés nélkül adott be zsírégető szereket pácienseinek egy újpesti nő, kuruzslás miatt ítélték el
Elkezdtem írni egy jó hosszú kommentet, aztán rájöttem, hogy ha már itt a régóta elhanyagolt blogom, akár ennek a felélesztésére is jó apropó lenne. Kicsit mindenféléről fogok csapongani, előre is bocsi. Kezdjük hát.
Először is tisztázni kéne a fejekben, hogy nem létezik olyan, hogy “zsírégetés”. Legalábbis abban a formában, ahogy ezt megpróbálják neked eladni polcról levehető formában. Kétfajta “zsírégető” szer létezik:
- amiről nem sikerült tudományosan bebizonyítani, hogy van hatása
- amiről már tudományosan bizonyították, hogy nincs hatása
Engedd el ezt az álmot, hogy bekapod a tablettát, aztán lehet vígan zabálni. Ez így nem fog menni, ez van.
A legnagyobb probléma maga a kérdés: “Hogyan tudok lefogyni?” Oké, tegyük fel, lefogysz. Utána? Zabálhatsz tovább boldogan, igaz? Hát nem. A legtöbben egy elvégzendő feladatként tekintenek a fogyásra, van eleje, vége, ki lehet pipálni, letudod, aztán mehet tovább minden a régi kerékvágásban. Nem tudják, és nem is akarják elengedni a régi szokásokat.
A fogyás nem egy feladat. A normális étkezés egy állandó, életed végéig követendő életmód. Amíg ezt nem fogadod el, nem fogsz eredményeket elérni. Temesd el az eddigi szokásaidat, ha kell, sirasd is meg, és lépj tovább, valami újba.
Az egyik kedvenc videóm a témában:
Hozzá lehet fogni keményen edzeni 40 kiló fölösleggel? Persze, lehet. Csak értelme nem feltétlen lesz. Végletekig leegyszerűsítve a fogyás úgy történik, hogy tartósan több kalóriát égetsz, mint amennyit beviszel. A gond az, hogy az égvilágon semmi nem akadályoz meg, hogy több égetett kalória mellé többet is vigyél be. Egy 5 kilométeres kocogás kényelmes tempóban (8 km/h) nagyjából egy bacon-ös sajtburgernek felel meg. Egy ilyennel megjutalmazod magad, amiért ilyen ügyes voltál, és testtömeg szempontjából semmivel nem lettél előrébb.
Az egész sztori tanulsága annyi, hogy a diéta a legelső lépés. Anélkül semmi nincs, ez nem egy opcionális dolog. Nem fogod tudni megkerülni. Ne is próbáld. És ahogy az előbb már említettem, ez nem egy átmeneti dolog, azt hívjuk fogyókúrának. Ez nem egy kúra, hanem étrend, amihez többnyire tartanod kell magad, hogy értelme is legyen.
Ha ez már megy, és elindul a fogyás, elkezdhetsz könnyed mozgáson gondolkozni. 130 kilóval nem túl célszerű hozzáfogni pl. kocogni, mert azzal csak az ízületeidet vered szét, és még ennyi lehetőséged se lesz később mozogni. Nem éri meg.
Aki igazán nem akar változtatni, legalább egy dolgot tegyen meg: tegye le a cukros löttyöket. Megvan még az 5 km-es kocogás? 350 kcal-t égettél el vele. Nem kell semmi “méregre” gondolni, vegyünk például egy 100%-os narancslevet, abba azért nehéz belekötni. Na, annak egyetlen dobozában van 430 kcal, és máris bőven kalóriapluszban vagy. Baromira összeadódik. Ma már van kalóriamentes kóla, ice tea, Sprite, Fanta, amit akartok. Ha már az étrenden nem akarsz változtatni, legalább a cukros löttyöket tedd le.
Már rengeteg embernek meséltem el, amikor egyik nyáron lesérültem, és a korábbi futások teljesen kiestek. Akkoriban már 88 kiló voltam, kezdett kicsit nyomasztani a dolog. Annyi változtatást csináltam, hogy a korábbi “elveimet” végre eldobtam, és cukros kóla helyett elkezdtem zéró kólát inni. Egyetlen hónap alatt lementem 83 kilóra. Ennyit erről.
Ugyanolyan az íze az édesítőszeres üdítőnek? Nem. De igazából nincs is jelentősége. Ezek a löttyök mind utólag felvett szokások (“acquired taste”, a fene se tudja, mi rá a magyar kifejezés). Nyugodtan kipróbálhatod, ne igyál pár hónapig semmilyen üdítőt, utána a cukros kólának is teljesen “idegen” íze lesz. Mindegyiket csak “megszokni” kell. Az elején nekem is fura volt a zéró kóla, ma már a cukrosat nem szeretem egyáltalán. Abszolút megszokás kérdése.
Persze mondanám, hogy minden üdítőt tegyél le, és mostantól kizárólag víz, ha ez neked sikerül, az még jobb. De ha nem megy, akkor legalább a cukrot zárd ki. “The best diet is the one you can stick with.”
Tini koromban kiröhögtem az ismerőseimet, amikor meséltek a sportot rögzítő alkalmazásokról / weboldalakról, de pár éven belül beláttam, hogy igenis motiváló. Jó látni, hogy 2. hónapja tartod az edzéstervet, hogy megdöntötted egy korábbi rekordodat. Ha sokáig kihagyod, nyomaszt, hogy üresen kong az edzésnaptár, miközben az ismerőseid sorra rögzítik az edzéseiket.
Az én személyes kedvenceim az Endomondo és a Strava, előbbi a statisztikákban jobb, utóbbi a szociális dolgokban. A kettő között lehet szinkronizálni kézzel, tapiriik-kel, vagy alkalmazásokkal a telefonodon, pl. a RunGap-pel.
Én alapvetően éjjeli bagoly vagyok, mindig este edzettem. De amióta dolgozom, visszatérő probléma volt, hogy este a magánéletemmel kellett foglalkoznom, elhúzódott a munka, vagy csak simán nem volt már erőm sportolni. Pár hónapja rájöttem a megoldásra: reggel, munka előtt kell elmenni. Ehhez persze vagy rugalmas munkaidő kell, vagy rávenni magad a koránkelésre, de az elmúlt kb. negyed év tapasztalata alapján egyelőre azt tudom mondani, abszolút megéri. Nem te vagy a munkádért, a munka van arra, hogy te élhess. Priorizálj ennek megfelelően.
Nincs értelme lehetetlen célokat kitűzni magad elé. Az lényegében egy önvédelmi mechanizmusa az egódnak. Hát te megpróbáltad, nem ment, úgyhogy mehet minden az eddigiek szerint. Fenét. Felejtsd el a negyed év alatt félmaratonra felkészítő programokat, meg a többi marhaságot. Mint már mondtam, ez nem egy kipipálandó feladat, hanem egy életmód. Ez nem egy cél, hanem egy utazás. Nem az a lényeg, hogy megvan-e a 20 kilométer, hanem hogy ezen a héten is elmentél kétszer kocogni. Nem lett meg a táv? Mindjárt itt a következő alkalom, majd megpróbálod újra. Nem véletlenül ez a blog neve is: kis lépések. Szorgalom, önfegyelem, kitartás, akaraterő. Ezek nélkül soha, semmiben nem lehet tartós eredményt elérni. Nekünk tartós eredmények kellenek, nem fellángolások. Nekünk nem egy menő Insta fotó kell az n+1-edik Spar kismaratonról, hanem egy egészséges életmód, stabil, egészséges vérnyomás, normális anyagcsere, alacsony stressz szint, és egy elfogadható testtömeg-index. Neked nem mindenkinél kell jobbnak lenni, csak a korábbi önmagadnál.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Erőt, egészséget!