Ha jól számolom, a mostani a nyolcadik, futással töltött telem. Na nem szó szerint, mindössze heti 2-3 edzésről van szó. Ez nem sok, mégis, sokáig számomra is elképzelhetetlen volt. Azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak most is az. Az elmúlt években sok ismerősömmel, barátommal volt már terítéken a tornázás, az elhízás, az egészség, és az összes idevágó téma. Az már jó ideje nyilvánvaló, és a saját bőrömön is tapasztalom, hogy a legnagyobb (és általában az egyetlen) akadálya a rendszeres testmozgásnak a fejben van. A motiváció hiányán túl sok esetben az ötlettelenség, a tapasztalatlanság is gátat szab abban, hogy az illető rászánja magát az edzésekre.
Jómagam nem igazán vettem részt kapcsolódó oktatásokon. Amit tudok, azt vagy egy havertól hallottam, vagy egy véletlenül elém került cikkben olvastam, vagy még a gimis tesiórán ragadt rám. Ennek következtében el is követtem számos hibát, melyeknek sokszor meg is ittam a levét. Azt szeretném, hogy ti, kedves olvasók legalább azokat a hibákat ne kövessétek el, amiken én már túlvagyok. Továbbá amiket leírok, semmiképp ne vegyétek szentírásnak; sőt, ha van rá mód, javítsatok ki, és legalább én is tanulok valami újat.
Az én célom mindössze annyi, hogy megadjam a kezdőlökést azoknak, akik még nem szánták rá magukat a rendszeres sportolásra. Nem ígérek nektek gyors, látványos fogyást, dagadó izmokat, állandó jókedvet és elégedettséget, vagy bármi más hasonló baromságot, amivel mostanában előszeretettel hülyítenek minket. Már csak azért sem, mert a mozgás elsődleges célja nem ez, hanem az egészség (és itt talán felkapják a fejüket azok, akik még a post elején legyintettek, hogy minek ez neki, hiszen vékony enélkül is). Az a fajta szemlélet, amit én meg kívánok osztani veletek, nem arról szól, hogy minél hamarabb “túl legyünk rajta”. Sokkal inkább egy életmódról van szó, amelyet rendszeresen, fokozatosan, kitartóan kell végezni, amíg erőnkből futja. Sok kis lépésben – innen a blog címe is. Szóval akinek valami könnyen átugorható és gyorsan elfelejthető akadály, egy “szükséges rossz” lebeg a szeme előtt, jobban jár, ha még most bezárja ezt az ablakot, mert csak az idejét pazarolja itt.
Hogy miért írom ezt a blogot? Több ismerősömtől kaptam az utóbbi időben kérdéseket a futás, és általánosságban a testmozgás különböző aspektusairól, ezért úgy döntöttem, itt az ideje az eddigi tapasztalataimat megosztanom veletek. Nem hiszem, hogy a kezdeményezés öncélú. Nem okoskodni szeretnék, hanem elérni azt, hogy másoknak is sikerüljön az, ami nekem. Sőt, ha van rá mód, még sokkal több is – mindenkinek mások a korlátai.
Még régebben összeírtam egy 15-20 pontos “cheatsheet”-et mozogni vágyóknak, de sajnos ez elveszett. Nekem nem volt kedvem ezt újraírni, mert az ilyen összefoglalók után mindig olyan érzésem van, hogy valamit még kifelejtettem. Emiatt inkább blogpost-okra bontva fogok egyesével körüljárni különböző témákat. Mivel a tudásom természetesen véges, könnyen lehet, hogy egy idő után nem lesz új írás, de nem is ez a lényeg. Nem napi szórakoztatást akarok nyújtani, hanem kis segédletek gyűjteményét, ami alapján bárki kedvet kaphat az egészséges(ebb) életmódhoz. Mivel az én fő profilom a futás, a blog elsősorban erre a sportágra fog fókuszálni, de sok lesz az általános érvényű téma is, ezért akinek a futás nem opció (melynek kérdése terveim szerint mindjárt a 2. post-ban téma lesz), remélhetőleg az is sokat meríthet majd az itt leírtakból.
Erőt, egészséget!
Viktor